Boldog 24. születésnapot!
Boldog 24. születésnapot!
Azt hiszem, ezek a régi reklámok mindent visznek. Még ha a VW nem is álmaim márkája, azt azért el kell ismerni, hogy a marketingeseik eszméletlen jó munkára képesek. Már majdnem olyan jó reklámokat tudnak összehozni, mint a Lamborghini: vikiszava.net
Mutasson valaki nekem ezeknél jobb autós reklámot!
Most már csak arra lennék kiváncsi, hogy miért gyárt a VW olyan szörnyen unalmas és visszataszító autókat? Lehet, a dizájnereket el kéne küldeni Hawaii-ra, a marketingeseket meg beültetni a helyükre. Álommárka lenne.
Az elmúlt napokban több helyen lehetett hallani, olvasni, hogy az APEH és a VPOP dolgozói idén is kapnak jutalmat. Ez annak köszönhető, hogy mind a két hivatal túlteljesítette a tervet, vagyis minimum 1,5 %-kal több pénzbírságot szabtak ki, mint az előirányzat. Bár azt nem tudni, hogy pontosan mennyi a beszedett összeg, de Veres János pénzügyminiszter elismerte, hogy a dolgozók átlagosan kéthavi fizetésüket kapják meg jutalomként.
Viszont gondoljunk csak bele! Ezzel a kijelentéssel tulajdonképpen azt is elismerte, hogy a két hivatal működésének célja elsősorban nem a szabályok betartatása, sokkal inkább a pénzbeszedés. Mert hát ott van a terv, amit teljesíteni, sőt, túlteljesíteni kell. Ez meg elég könnyen megy, hiszen melyik ellenőr ne szeretne év végén jutalmat hazavinni? Valószínűsítem, hogy nem találunk köztük olyat. Így az ellenőrzéseket végző dolgozók büntetnek, ha kell, ha nem, attól függően, hogy milyen kedvük van, vagy, hogy beszedték-e már az aznapi előirányzott sarcot.
Jelen helyzetben ott tartunk, hogy szinte mindenki ellenőrizhet mindent. Erre egy példa a nyerőgépek ellenőrzése, melyet a Szerencsejáték Felügyeleten kívül végezhet az APEH és a VPOP is.
A munkahelyemen az APEH küldöttei jelentek meg nem is olyan rég, hogy a játékgépet ellenőrizzék. Megnézték a játékgép papírjait, számlálóit, valamint azt, hogy ki van-e függesztve az engedély, a látogatási szabályzat, a 18 éven aluliak játékát tiltó tábla …stb. Mivel az említett táblákat kiraktuk a pult belső falára (a vendégek által látható helyre), és a géppel is minden rendben volt, nem kötöttek bele semmibe. Felvették a jegyzőkönyvet, és távoztak.
Egy ismerősöm már nem volt ilyen szerencsés. Nála azt kifogásolták, hogy a látogatási szabályzat nem a nyerőgép mellett volt elhelyezve. Ugyanakkor az előző ellenőrzésnél ez nem volt probléma, habár azt egy másik hivatal végezte.
De állítólag csak korrekt ellenőrzésről, és az előírások betartatásáról van szó, nem pénzbehajtásról. Így biztosak lehetünk abban is, hogy a rendőrség sem büntet ilyen céllal, az orvosok nem küldenek minket fölösleges vizsgálatokra, kontrollra a TB támogatás és a vizitdíj miatt, és a felsőoktatási intézményekben sem buktatnak azért, hogy vizsgadíjat szedhessenek be.
Hazánk gazdasági helyzete nem valami jó. Az emberek többsége megérzi a megszorításokat, az áremelkedést, de azért nem kevesen vannak olyanok, akiknek van mit a tejbe aprítani. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen mindig is voltak szegények és gazdagok. Az viszont már érdekesebb, hogy a viszonylagos anyagi jólét miért párosul olyan gyakran hülyeséggel.
Lehet, hogy egyeseknek annyi pénzük van, hogy már nem is tudják értelmes dolgokra költeni? Vagy csak az anyagi jólét lehetővé teszi, hogy a feltűnési viszketegségüket kielégítsék?
A választ nem tudom, de a Napló (Veszprém megye napilapja) „vidám családi hirdetések” rovatából világosan kiderül, hogy valami ilyesmiről lehet szó.
Az más kérdés, hogy szerintem egy születésnapi vagy házassági évfordulós köszöntésnek nem az újságban van a helye. Az elsősorban a családra, meg a közeli barátokra, rokonokra tartozik, és nem a megyére. De, ha valaki úgy gondolja, hogy ilyen különleges meglepetéssel tud örömet szerezni az ünnepelt(ek)nek, ám legyen. Arra viszont még nem sikerült rájönnöm, hogy miért szerepel hetente több alkalommal is olyan hirdetés, amelyben a kedves szülők, nagyszülők az 1 éves (!) gyermeküket ill. unokájukat köszöntik.
Nehezen tudom elképzelni, hogy pl. az 1 éves Gáborka reggel kimászik rácsos ágyából, kimegy a konyhába, hogy aztán a reggeli kakaó mellett, szokás szerint elolvassa az újságot, majd szívében örömmel nyugtázza, hogy szülei, nagyszülei nem felejtették el a születésnapját.
Az öröm persze még nagyobb, amikor a fél rokonság, és még a 3 éves testvér neve is olvasható az „aláírások” között.
Hány fecske csinál nyarat?
(Nem egy, az biztos)
A Balatonfüredi Borhét, a nevével ellentétben, nem csupán egy hétig tart. Ezen a nyáron, 23 napon keresztül lehetett élvezni a Tagore sétányra települt pincészetek különféle borait.
Nekem is volt szerencsém néhány alkalommal belekóstolni a kínálatba. Többször beugrottunk munka után, hogy megigyunk egy pohárkával, majd a szezon végeztével, egy több órás beszélgetős-iszogatós este keretében, sikerült végigjárni az egészet.
Összesen hat pincészet nyolcféle borát sikerült megkóstolnom. Arra nem vállalkozok, hogy jellemezzem őket, mert nem értek hozzá, viszont felállítottam egy ranglistát az általam fogyasztott borok között, amelyek édes vagy félédes, fehér illetve rosé borok voltak. Évjáratukat tekintve mindegyik 2006-os.
A legjobbnak a Dobosi Pincészet Bio Cabernet Sauvignon Rosé-ja bizonyult, melyhez az alapanyagot Szentantalfán szüretelték.
Ettől csak egy hangyafasznyira maradt le a Söptei Pince Pécselyi Sárgamuskotálya.
Ezt követte egy Örvényesi Irsai Olivér, a Hudák Pincészet kínálatából.
A 4. helyre a Koczor Pincészet Vászolyról származó Floridius Cuvée-je futott be.
A következő a Hajagos-dűlőn érett szőlő mustjából készített, Szürkebarát, amit a Múzsa Pincénél találtam.
A 6. helyezést a Ferenc Pince Paloznaki Traminije söpörhette be.
A 7. és 8. helyezettek szintén a Hudák Pincészet borai közül származnak. A Balatonfüredi Szürkebarát sokkal jobban ízlett, mint a Tihanyi Kékfrankos Rosé.
Ma délelőtt a közeli újságosnál vártam, hogy sorra kerüljek. Eközben arra figyeltem fel, hogy az előttem álló hölgy azt mondja az eladónak:
- Egy fülest kérek!
Erre kapott egy rejtvényújságot, kifizette, és ment tovább.
De vajon mit szólt volna, ha az újságárus kinyúl a pult mögül, és lekever neki egy retteneteset?
Kedves SaDa Olvasók!
Bizonyára feltűnt Nektek, hogy a Majd összeáll c. sorozat már több mint 5 hónapja (!) megakadt, és úgy tűnik, nem akar újraindulni.
Meg kéne tolni egy kicsit a szekeret, és ebben kérném a segítségeteket. Ha valaki úgy érzi, hogy mozdítani tudna a dolgon, hát itt a lehetőség!
Ezennel bárki számára „Majd összeáll” írási jogot biztosítok. Remélem, ennek most mindenki örül, és már kapja is a tollát / billentyűzetét!
Annak érdekében, hogy senki értékes munkája ne vesszen kárba – vagyis ne legyen többféle folytatás – a publikálás folyamata a következő legyen:
1.) folytatás elküldése a sadablog@vipmail.hu címre
2.) egy komment erre a posztra, jelezvén, hogy a történet tovább haladt
3.) Mi meg szépen megjelentetjük, természetesen a szerző nevéve
Előre is köszi a mentést!
Hallottam ma egy hírt, miszerint egy román elítélt, aki már 20 éve ül gyilkosságért, úgy döntött, hogy bepereli Istent. Beadványában kártérítésért folyamodott, mert úgy érzi, hogy amikor megkeresztelték, ő szerződést kötött Istennel, akinek meg kellett volna védenie őt, azonban a védelem helyett a Sátán kezére adta. Most a miséken a perselybe dobott, és gyertyákra költött pénzt szeretné visszaperelni.
Az ügyészség elutasította a kérvényt azzal az indokkal, hogy nem ismerik az alperes címét.
Véleményem szerint ezt egy jogállamban nem szabadna ilyen egyszerűen elintézni. Mert, az világos, hogy ezt a pert soha nem lehet lefolytatni, de ha már normális indokot akarnak kreálni – ahelyett, hogy ez egy baromság – akkor már csinálják rendesen. Istennek rengeteg tartózkodási helye lehet szerte a világban. Miért nem nyomoznak? Át kellene kutatni az összes templomot, hátha Isten éppen valamelyik földi házában tartózkodik. Valójában ki kellene adni egy világméretű körözést, és be kéne idézni a papokat. Valamelyik hátha tudja, hogy hol van a főnöke. Én a Pápát kérdezném meg először.
Második szezonomat töltöm egy étteremben, és sajnos rá kellett jönnöm, a magyarok többségének semmi éttermi kultúrája nincs.
Persze én megértem, hogy nem mindennapos dolog egy átlag magyar család életében, hogy étterembe jár, sőt, még a nyaraláskor is ritkán engedhetik meg maguknak. De kérem szépen, vannak nagyon jó könyvek Illemtan, Protokoll stb. címmel. Tessék őket olvasgatni!
Nem értem, hogy honfitársaink – tisztelet a kivételnek – miért nem tudnak kultúráltan viselkedni egy étteremben, még akkor is, ha az egy kempingben van. De talán még nem is ez a legszembetűnőbb részükről. Sokkal inkább az, hogy soha semmi nem elég jó. Valamibe mindig muszáj belekötni. Ha más nem, abba, hogy forró a gulyásleves, (amit természetesen forrón kell felszolgálni) és egyébként is, miért nincs halászlé a kínálatban.
A legrosszabb az, amikor az ember 100%-ig odateszi magát, hogy a Kedves Vendégnek a legjobb legyen, és mégis a fikázást kapja. Pedig a magyar vendégek is ugyanazt a kiszolgálást kapják, mint a külföldiek. Ennek ellenére, míg a külföldiektől rendre „very good”, „good service” és hasonló dolgokat hallok, addig a hazai vendég nagyon ritkán elégedett.
Nem állítom, hogy én soha nem hibázok – mert előfordul az is – de legtöbbször saját hülyeségüknek köszönhetik felháborodásukat. Ilyen például, amikor egy asztalnál rendelnek többek között csésze gulyást és pisztrángot is. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy a levest előételnek hozzam-e, vagy a főételekkel együtt. Mert ugye azt illik tudni, hogy a különböző fogásokat egy asztalnál egy időben szolgáljuk fel. Ha azt a választ kapom, hogy mindent egy időben, akkor úgy fogom tenni. Függetlenül attól, hogy a gulyás készétel, és kb. 5 perc alatt megmelegszik, a pisztráng viszont frissensült, aminek kell egy jó 20-25 perc a grillen. Kifejezetten bosszantó, amikor 10 perc múlva toporzékolva jön a vendég, hogy a levest már rég ki lehetett volna hozni, mert azt csak melegíteni kell, vagy a végén panaszkodik, hogy sokat kellett várni az ételre. Nem tudom, biztos nyersen eszi a halat …
Azt, hogy valaki hogy viselkedik igazság szerint embere válogatja, és nem nemzetisége. De valamiért a statisztika mégis azt mutatja, hogy a hazai vendégek a legrosszabbak. Ennek van valami oka is, vagy csak véletlen egybeesés?
Ma a Deák tér környékén láttam egy kávézó-szerűséget, aminek az ablakára a következő volt kimatricázva:
Megérkezett a helyben facsart, friss narancsjuice
Én ezt nem értem. Honnét érkezik az, amit helyben készítenek?
Tisztelt SaDa Olvasók!
Mivel Dave holnap államvizsgázik, az lenne a javaslatom, hogy így virtuálisan mindenki küldjön egy kalappal. Bár nem hiszem, hogy gondot okozna neki egy államvizsga, de azért biztos ami biztos. Ha elegen vagyunk akár még egy vagonnal is összejöhet.
Én részemről rögtön küldöm is az adagot :)