(Figyelem: politikailag elfogult írás következik!)
Öszöd óta eltelt egy év, s ez megemlékezésre, számvetésre kötelez. Bár sokan szerették volna, lehetetlen elmenni a beszéd mellett, muszáj róla véleményt alkotni. Azért kötelező, mert a mai magyar társadalom annyira korccsá vált a politika irányába, hogy sajnos már szinte képtelenség egy baráti beszélgetést, vagy egy nagybevásárlást politika nélkül intézni. Ez más, nálunk sokkal fejlettebb demokráciákban nem így működik, de majd csak kinövi a magyarság mindezt. Erre kevés esélyt látok, amíg az uralkodó eszmék mind a bal, mind a jobboldalon a mostaniak.
A beszéd letaglózó, ereje sodró, s nem hinném, hogy ne lenne ember, aki a szöveg hallatán néhol ne rándítaná görcsbe a kezét, máshol ne bólogatna elismerően. Nagy igazságokat tartalmaz, s szégyenteljes képet alkot arról, hogy a politikai elit mit meg nem enged annak érdekében, hogy kezében tartsa a hatalmat. A hazugság egy dolog, az minden politikai erő sajátja, csak éppen nem mindegy, hogy mi a hazugság oka. Véleményem szerint a gyurcsányi kormányzás hazugságának oka a baloldal megmentése volt. Előre lehetett látni az EU-tól hazánkba áramló fejlesztési források nagyságát, s a milliárdokért hazudni kellett a baloldalon, hogy az ő elképzeléseik szerint épülhessen be ez a pénz a magyar társadalomba. Ugyanezt tette a jobboldal is, ráadásul az ő kampányretorikája sértő hibákkal volt teli. Hisz egyfelől a 'rosszabbul élünk, mint 4 éve' jelmondat, másfelől a 14. havi nyugdíj, és egyéb ígérgetések. Mindez elég volt arra, hogy a saját tábort összekovácsolja, ám rengetegen átláttak ezen a hazugságon. A baloldal kampányelemei is túlzó dolgokat takartak, ám a korábbi tapasztalatok alapján mindez nem volt meglepő.
Gyurcsánynak hazudni kellett, hogy megnyerje a választást. Hazudnia kellett éveken keresztül. Azért tette ezt, mert látta azoknak a rendszereknek a helyzetét, amik súlyos reformokért kiáltanak. Tudta, ha a 2006-os választások előtt nekilát a reformoknak, azok elsöprik őt, az új hatalom pedig elsöpri a megkezdett folyamatokat. Minden bizonnyal ebben a lépésben benne volt a már említett uniós források várása is, és tudta, ha a jobboldal oszthatja szét a milliárdokat, az az ő malmukra hajtja a vizet, mindezzel megrendítve a baloldalt, önmagukat pedig hosszú ciklusokra bebetonozva a hatalomba.
Hát lépni kellett, s lépett. Hazudott, nyert, majd teljes mellszélességben a reformok felé indult. A legnagyobb kockázat, amit vállalt, az az, hogy a pártja, s az SZDSZ mellé áll-e, s ha igen, akkor meddig. Hisz könnyen úgy tűnhet, a pártok megunják a nagy népszerűség vesztést, s inkább beáldozzák Gyurcsányt. De ez, még a jövő zenéje.
Miért kellett megszületnie a beszédnek? Azért, mert az elmúlt 16 évben olyan strukturális átalakításoktól ódzkodtak a hatalom élén lévők, amiket Nyugat-Európa, s szomszédaink már rég végrehajtottak. Olyan reformokat, melyek elkerülhetetlenek a XXI. század sikeres Magyarországáért. Mindenki gyáva volt eddig megtenni a fájdalmas lépéseket. Azért, mert szar az adórendszer. Mert rossz az egészségügy. Mert döglődik a nyugdíjrendszer, s mert nem lehet az utókor szempontjából büntetlenül nézni azt, ahogy folynak el milliárdok rosszul működő rendszerekben. Meg kell őket csinálni, mert összeomlik az ország 5-10 éven belül.
A beszéd hazug abból a szempontból, hogy Gyurcsány hívei előtt mondta el, s nem nagy nyilvánosság előtt. Ám mindig jobb ez a beszéd, mert ez elhangzott, mert ez megszületett. Orbántól mikor fog megszületni egy hasonló beszéd? Mert szükség lenne rá. Neki, egy többszörösen bukott politikusnak igazi coming out-ja lenne egy ilyen beszéd, amit követően elhúzhatna végre a Fidesz éléről, átadva a helyet, nála sokkal sikeresebb jobboldali politikusoknak. Hisz nem a Fidesszel van a baj, csak a vezérével.
Nincsenek illúzióim afelől, hogy Orbán száját sosem fogják olyan őszinte szavak elhagyni, mint Gyurcsányét. Ez azonban a megvezetett jobboldali választók, s a Fidesz baja. Globálisan gondolva azonban, egész Magyarország baja. Hisz ha a Fideszben végbe menne egy évek óta érlelt vezércsere, új lendülettel, nagyobb sikerrel, s több hitellel tudna részt venni választáson.
Orbánnak mennie kell. Gyurcsánynak szintén. Amennyiben kettőjükkel kezdődik majd 2010-ben a választás, úgy Magyarország menthetetlenül elveszett. Gyurcsánynak sziklaszilárdan végig kell vinnie a reformokat (amely felől nem személye, hanem sokkal inkább pártja és az SZDSZ miatt érzek aggályokat), Orbánnak meg végre és véglegesen el kell tűnnie a politikai süllyesztőben, oda kell kerülnie, ahol a bukott politikusok helye található. Nem a miniszterelnöki székbe!
Forradalomtól nem kell tartani, véleményem szerint. Ahhoz kevés a szélsőségesek kicsiny csoportja. Létszámban kevés, fejben kevés, és gyávák. Egy demokratikus rendszerben különben sincs helye forradalomnak. S, hogy őszinték legyünk, ok sincs forradalomra. Jogkövető magatartás kell, az adószabályok szigorú betartása, s fel kell fogni, hogy változtatni kell ezer dolgon. Azért, mert megszűnik egy vasúti szárnyvonal, pár embernek rossz lesz, ám a megmaradó százmilliók máshova befektetve többet fialnak. Vannak rossz döntések - ez szükségszerű. Ám szükséges ezek belátása, s felülbírálása a józan ész alapján. Ám ez utóbbiban komoly hiányossága van a politikai elitnek, emiatt menthetetlen az egész politikai rendszer megújulása.
Öszöd megváltoztatta Magyarországot. Kellett már, s örülök, hogy megszületett a beszéd. Hinni kell a megújuló Magyarországban, különben nincs helyünk Európában. Ezt kéne belátnia mindenkinek. Legfőképp a jobboldal vezérének.
