2007.02.12. 23:38 |
Sa-Da
|
Reklámokkal szinte mindenhol találkozhatunk. Mégis, talán a TV-ben játszott spot-ok maradnak meg bennünk leginkább. Ez nem is csoda, hiszen nézhetjük őket a film előtt, után, közben, vagy esetleg helyett. Ezek a kis filmek nem csak a termék létezéséről, hanem azok mindennapi használatáról, vagy különleges tulajdonságairól is informálnak minket.
Íme néhány, a teljesség igénye nélkül:
- Ha Magne B6-ot szedünk, könnyedén eltávolíthatjuk a tarkónkra nőtt piros lufit.
- Ha anyukánk vagy feleségünk minden reggel lerohan a konyhába, és táncolva tömi magába a müzlit, tudjuk, hogy nem megőrült, csak baromi fitt a Vitalis-tól.
- Nem kell megijedni, ha házunkban megtámad minket egy álarcos, és nem tudunk kiabálni, mert úgyis ad egy Halls cukorkát, amitől majd úgy tudunk ordítani, hogy rögtön elmenekül.
- Ha egyszer csak hirtelen egy szikla tetejére épített hatalmas mérleghintán találjuk magunkat, nem árt, ha a Toyota új terepjárójában ülünk.
- Étkezés után bármikor előfordulhat, hogy annyira felfújódunk, hogy felrepülünk, mint egy léggömb. Az Espumisan pillanatok alatt megszünteti ezt az apró kis rendellenességet.
- Ha a gyerekünk már idegsokkot kapott amiatt, hogy lemaradunk a film elejéről, teljesen megnyugszik, ha közöljük vele, hogy T-Home előfizetésünk van.
- Seat Altea XL vásárlásakor azzal is számolnunk kell, hogy az összes plüssállat és egyéb játékfigura bemászik a csomagtartóba.
2007.02.10. 23:19 |
Sa-Da
|
Nem is értem miért utálják annyian a Windowst, hiszen tökéletesen működik. Nekem is mindössze annyi bajom akadt ma vele, hogy kissé lassúnak találtam a másolási sebességet, ahhoz képest, hogy csak 1 GB volt a fájl mérete.
2007.02.10. 01:18 |
Sa-Da
|
Időjárásunk mostanában elég változékony. Hol hidegebb van, mint kéne, hol pedig melegebb. Ennek megfelelően változnak a szakértői vélemények is.
A hideg ciklusok alkalmával másról sem lehet hallani, csak arról, hogy hamarosan újabb jégkorszak következik be. Amikor a szokásosnál magasabb a hőmérséklet, akkor hirtelen az elsivatagosodás veszélye forog fenn.
A legröhejesebb az egészben az, hogy mindkét drámai változás hátterében a globális felmelegedés áll. Én ugyan nem vagyok tudós, és nem értek hozzá, de számomra úgy tűnik, hogy ez a két egymással teljesen ellentétes változás nem léphet fel ugyanazon dolog következményeként.
Az viszont majdnem biztos, hogy globális felmelegedés van. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a Földön élő emberek tömege folyamatosan szennyezi a környezetet. Itt nem csak arra gondolok, hogy káros anyagokat juttatnak a levegőbe, a földbe, vagy a vizekbe. Minden egyes ember – és természetesen más élőlény is – már azzal is kárt okoz, hogy levegőt vesz, az elhasználtat kilélegzi, vagy éppen a szervezetében felgyűlt salakanyagokat a környezetbe juttatja. De ez egy normális dolog.
Mikrokörnyezetünkben ugyanezek a folyamatok játszódnak le akkor, amikor pl. egy mikroorganizmus hatására megromlik az asztalon felejtett szalámi. A mikrobák az új környezetben nagyon jól érzik magukat, és gyors ütemben szaporodnak. Aztán a tápanyagok elfogynak, és a sejtek szaporodása lecsökken, és egy darabig ugyanannyi mikrobasejt jön létre, mint amennyi elpusztul. Végül saját anyagcseretermékeikkel annyira megmérgezik környezetüket, hogy a teljes sejtállomány kipusztulhat.
Mindezt figyelembe véve, miért nem lehet elfogadni azt, hogy ez a Föld, illetve a rajta élő összes szervezet esetében sincs máshogy? Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a környezetszennyezés helyénvaló, csak arra az apró tényre szeretnék rávilágítani, hogy egyszer úgyis minden elpusztul. A Föld is, addig még hosszú idő fog eltelni.
Ennek ellenére élhetünk úgy, ezt az időt még hosszabbá tegyük.
2007.02.08. 17:14 |
Sa-Da
|
Talán mindenki emlékszik még Ötvös Csöpire, aki bevágta maga után az 1200 ajtaját, az kongott még egy darabig, majd bepakolta egyesbe a Zsigát, és utánaeredt a rossz fiúknak. Aztán rendszert váltottunk, és a Ladák kikoptak a rendőrségi állományból. Jöttek helyette az Opelek, meg az egyre inkább száguldásra termett autók, a Skodák. Milyen csodákkal járnak külföldön a zsernyákok?
Hát, az angolok egy igazán vérszomjas szörnyeteggel szállnak harcba a bűn ellen:
Igen mókásan néz ki a Smart így felcicomázva - ha jól emlékszem, talán itthon is teljesít szolgálatot egy ilyen - persze az nem visel kukásmellényt, nem úgy, mint a szigetországi rendőrautók nagy többsége.
Aztán lássuk, mi a másik véglet: mi a cár oroszhonban? Nem sokan gondoltuk volna, hogy ilyen jól megy a nagy medve országában a zsaruk dolga. Persze, kell is az ottani bűnözéshez, szerintem :)
Biztos, csak trafizni állnak ki vele, csakúgy, ahogy a Chryslerrel is :)
Azért így már lenne kedvem beállni a zsaruk közé. Jó, minden bizonnyal izgalmas egy 1.6-os Octaviaban is vigyázni a rendre. Nem, egyáltalán nem.
Az utolsó kép a bónusz, a ráadás, a hecc, a pojén: elég csak a kocsi oldalán megbúvó Highway Patrol feliratot figyelni! Nem hiába: öreg vas, nem vén vas. Bocs, duroplaszt!
2007.02.08. 16:53 |
Sa-Da
|
Mikrofon frizura, csőnaci, mára veszélyes hulladékká vált műanyag háztartási dolgok, méteres hosszú fekvő rádió - a 70-es évek jellemző termékei. Milyen volt akkoriban a trendi fürdőszoba?
Hááát... szögletes, nyitott, mára már idegesítő mintás tapéta a padlótól a plafonig. És az összes kerámia színezett - olívazöld színre, vagy libafos - kinek mi tetszik. Hogy kinek az ötlete volt ilyen színre készíteni őket?! De most tényleg, ízlés????
Na, és milyen volt a nappali ezután? Természetesen mintás. Nem, nem olyan kerek mintás, mint a fördő, de ez is kerek volt és amorf. A függöny éppúgy, mint a kanapé párnáinak a huzata. Mint ahogy a kisasszony ruhája is. Így harmonikus?? No, aztán kiegészítőként ott a hatalmas fekvő rádió, titkos URH-adásokkal is, talán, másik oldalon pedig a számlapos, hajtogatós óra. És az egész kocka meg erős színvilágú. Kis páfrány a bal szélen, hogy oldja a színkavalkádot - sikertelenül:
Ezután kiváncsi még valaki a hálóra? A durván szöszös ágytakaróra, a hasonló mintájú és anyagú puffra, szőnyegre??? Kezd elmenni a kedvem a retrótól...
2007.02.08. 16:04 |
Sa-Da
|
Vannak veszélyes helyek a világon. Vannak veszélyes utak is. A világ legveszélyesebb útja a bolíviai Andokon keresztül húzódik, mintegy 3600 méterrel a tengerszint felett. Halálos balesetek két hetente történnek itt, évi 100-200 áldozatot szed az út. S hogy miért? Hát, a szép kilátás miatt:
http://static.iftk.com.br/top-5-most-dangerous-roads-of-the-world.html
2007.02.06. 00:14 |
Sa-Da
|
… Bezárta az ajtót, és lement a lépcsőn. Akkor azonban hirtelen bevillant egy kép, mely a hajnali rémálmából ismerős volt. Ettől kissé ideges lett, és szapora léptekkel haladt a buszmegálló felé. Mikor odaért, megnyugodva nyugtázta, hogy Clarence néni már szokásához híven, ott álldogált. Kis idő múlva megérkezett Sam is. Épp időben, mert a busz akkor fordult be az utcába.
Ez is egy megszokott reggel – gondolta John, és mosolyogva szállt fel a buszra.
Az irodaházba érve néhány szót váltott Pete-tel, a portással, liftbe szállt és felment 18. emeleti irodájába. Judy, a titkárnője, azzal fogadta, hogy ki kell javítani a tegnapi pályázatot, mert formai okok miatt visszadobták. John sietve munkához látott, mert 10 órakor egy új ügyféllel kellet tárgyalnia.
Aznap jól alakultak a dolgok. A kérdéses pályázatot sikerült időre leadni, és a tárgyalás is eredményes volt. John elégedetten ült le számítógépe elé, hogy ebéd gyanánt elfogyassza a büfében vásárolt majonézes kukoricát, miközben kedvenc hírportálját olvasgatta.
Hirtelen egy érdekes híren akadt meg a szeme. A hajnali órákban az Oak Street-en egy terepjáró elgázolt egy férfit. A sofőr azonnal kiugrott a kocsiból, de addigra a sérültnek nyoma veszett. Mindössze egy vértócsa és egy összetört Casio óra árulkodott arról, hogy valami tényleg történt.
John-nak hirtelen a lélegzete is elakadt. Reggeli rémálma jutott eszébe, majd ijedten a csuklójára nézett. De a Casio nem volt ott. …
2007.02.04. 17:24 |
Sa-Da
|
A szombat este jó. Több szempontból is: ki lehet mozdulni otthonról, barátokkal lehet találkozni, el lehet menni zenés-táncos szórakozóhelyre, lehet italozni, és ha van az embernél fényképezőgép, akkor képtelen képek is készülhetnek. Érdekesek és megdöbbentőek.
Az első képben az a megdöbbentő, hogy nem lepődök meg, ha ilyen képet látok, vagyis egy szabálytalankodó zsarut. Megszokott ma már, sajnos...
A második kép már bajosabb. Talán fázott a srác nyaka, vagy csak belekeveredett egy birkanyájba, úton a dizsi felé? Ki tudja, de nagyon gáz :)
Aki a hétvégén még csinált hasonló cikis képeket, várjuk őket ide!
Itt nincs cenzúra :)
2007.02.02. 17:52 |
Sa-Da
|
Ez a hirdetés a Veszprémi Est X. évfolyam, 1. számában jelent meg.
Azon tűnődtem, vajon mindenkinek rossz napja volt, amikor ez készült? Az újság hátulján lévő felsorolás szerint a szerkesztőség tagjai közé tartozik egy szerkesztő, adatrögzítő, egy hirdetési vezető és egy főszerkesztő is. De senki nem vette észre, sőt valószínűsítem, még pénzt is kértek érte.
Hát nem tudom, ezen most sírni kell, vagy nevetni?
2007.02.01. 17:44 |
Sa-Da
|
...Mikor odaért a buszmegállóba, feltűnt neki, hogy a szél által odahordott szeméten kívül más nem várta a járatot. Nem így szokott ez lenni. A szomszéd házban lakik egy idős néni, ő mindig ezzel a busszal járt. És Sam is, az a fura figura, ki mindig azt a kopott, lyukas tarisznyát szorongatta az oldalán. Senki nem volt itt rajta kívül. Álmosan tűnődött, vajon mi történhetett? Ez az apróság összezavarta a reggelt. Nincsenek meg a megszokott momentumok, nem tudja kiolvasni Clarence néni illatából, hogy mit reggelizett, s nincs itt Sam sem, hogy egy félénk pillantással odaköszönjön neki. A szemetet apró hurrikánokba rendezve ide-oda forgatta a szél, mely meg-megremegtette a megálló üvegkalitkáját.
John órájára pillantott, s megdöbbenve látta, hogy a Casio most is ugyanúgy 7 óra 9 percet formáz felemás mutatóival, mint amikor a lépcsőházban, leejtve a kulcscsomót a karjára pillantott. Füléhez emelte, s várta, hogy hallja azt a jól megszokott, szeretett kattogást, ami miatt megvette ezt az órát. De az csak nem szólt, némán gubbasztott John kezén. Megrettenve fordult körbe, hogy valakitől megkérdezhesse a pontos időt. De senkit sem látott az utcán. Kihalt volt, csak a szél járta át. Megkopogtatta az óráját, hátha életet ver így bele, de aztán hamar rájött, az nem oldaná meg a problémáját. Így sűrű léptekkel elindult a belvárosba, a fullasztó irodaházba. Nyugtalanította, hogy egy teremtett lelket nem lát sem előtte, sem mögötte. Lassú futásba kezdett, vállra akasztott aktatáskáját lóbálta a szél, a hideg belekarmolt a hajába. Futás közben nem vette észre, s beletoccsant egy pocsolyába; a piszkos vízcseppek hamar elborították a nadrága szárát. Felszisszent, talán káromkodott is egyet, de már semmivel sem törődve futott át az úton, a belváros, az áhított tömeg, a zsúfoltság felé. Ahogy lelépett a járdáról, érezte, hogy enged a karóra a szorításából, s csúszik le a kezén. Még oda akart kapni, de addigra a Casio már földre zuhanva elterült egy zebracsíkon.
- Még ez is...- mormogta John, s lehajolt az óráért. Ahogy elérte volna, felnézett, s látta, hogy egy autó tart felé. Ledermedt a látványtól, az agyában gyorsan végigfutott a gondolat, hogy hagyja veszni az annyira szeretett órát, vagy kapjon érte gyorsan. Ugrott volna el, de teste lezsibbadt, s csak a kigúbadt szemeit érezte, ahogy nekipaszírozódnak arccsontjának, és bámulja a hirtelen közeledő kocsit. Tehetetlenül próbált mozdulni, de izmai nem reagáltak a parancsra! Már magán érezte a koszos lökhárító ütését, a hűtővíz forró lehelletét, az ablaktörlőlapátok hajba tépő fájdalmas ütését, amikor hangos kerregéssel leszédült az éjjeli szekrényről az orosz gyártmányú ébresztőóra. Riadtan ébredt fel az átizzasztott ágyruhák közül, megkereste a földön hangoskodó órát, kinyomta, majd a konyhában kávézaccot csinált a korábban még boldogan rá mosolygó pörkölt szemekből. Pár falatot evett csak, majd magára kötötte a nyakkendőjét, gondosan elsimította a haját, és elindult dolgozni...
2007.01.31. 20:16 |
Sa-Da
|
Lehetne találós kérdés, hogy mit ábrázol a kép? Azonban, tekintve a blog kezdeti látogatottságát, nem sokkolom azt a két embert, akiből az egyik én vagyok :)
Bizony, ez a fénykép akkor született, amikor a tejcsepp beleért a kávéba. Mindennapi dolog, az ember nap, mint nap forral kávét, rak bele cukrot, felönti tejjel, elkeveri, és elfogyasztja. S közben egyszer sem jut eszébe az, hogy ezekkel a mozdulatokkal egy csodás kis világot ébreszt maga körül, megannyi gyönyörű képpel és élettel. Pedig de, s ezek a momentumok velünk élnek, színesítik a napokat. Még akkor is, ha csak egy csepp tejről van szó!
2007.01.31. 15:37 |
Sa-Da
|
Kezdetét veszi egy prózai mű születése, melynek címe, műfaja, hossza, szereplői, témája és mondanivalója még ismeretlen.
Az alábbiakban megkezdett történetet Dave folytatja egy darabig, majd megint én, és ez addig fog tartani, amíg valamelyikünk le nem zárja.
Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle.
Hangos kerregés törte meg a csendet. John riadtan ült fel, majd mikor magához tért, lenyomta az orosz gyártmányú ébresztőórát. Néhány perc üldögélés után kikászálódott ágyából, és kiment a konyhába. Megitta kávéját, bekapott pár falatot, összekészülődött és elindult dolgozni. ...
2007.01.30. 20:48 |
Sa-Da
|
Itt az idő létrehozni valami újat! Ez egy olyan blog, amit kezdetben Samu és Dave (aztán reményeink szerint majd egyre több közös barátunk) fog használni, hogy a mindennapokban megtapasztalt, átélt vagy remélt helyzeteket poszt formájában megörökítve emléket állíthassunk az idő múlásának. Képek, linkek, gondolatok, bánatok és örömök közös tárháza lesz ez, remélem. Egyediségét az eltérő személyiségekből fakadó ellentétek fogják kiemelni!
Mivel ez egy Common blog, így C'mon!
