Ez tisztán filozófia, kérem szépen. Nincs rajta mit szépíteni: az ember rossz! Jöhetnek Teréz anyák, meg János Pál pápák, utólag bevallhatja Bill Clinton, hogy az Oválisban volt orális, az ember akkor is rossz marad. Eredendően. Most ne firtassuk, hogy kígyó, alma, Éva, meztelenség, a lényeg a végzet, amelyre minden ember megteremtődött.
A tegnap esti tévéműsort tanulmányozva jöttem erre rá, miközben kedvesemmel meghitten üldögéltünk az ágyamban (meghitten, na, ha mondom!). A kérdés egyszerű, megválaszolása annál komolyabb fejtörő - avagy mégsem. Miért van az, hogy a tévésorozatok nagy többsége gyilkosos-nyomozós-félős-elkapós? Nem kronológiai sorrendben, de azért fussunk végig rajtuk:
- Colombo
- Az Angyal
- Minden lében két kanál
- X-akták
- Poirot
- Sherlock Holmes
- Gyilkos sorok
- Halálbiztos diagnózis
- Downing atya nyomoz
- Kojak
- Magnum
- Monk (!!!)
- Helyszínelők
- N.C.I.S. - Tengerészeti helyszínelők
- Miami helyszínelők
- Dr. Csont
- Knight Rider
- J.A.G.
Nos, biztos vagyok benne, hogy nem végleges a felsorolásom. Miért van az, hogy a tévénézőket ezek a sorozatok kötik le leginkább? Jó, még erősen hódítanak ezek mellett a kórházsorozatok, mégis ezek viszik a pálmát. Szeretünk félni? Rettegni a gonosztól? Körbevesz minket a való világban a sok haláleset, szörnyűség, morbid dolog, és amikor hazaérünk munkából, habzó szájjal tapadunk rá a képernyőre, hogy láthassuk a vérfoltot, a körberajzolt emberi testet, a nyalókás nyomozót, a morgó hangú századost, a szétkopott ballonkabátot.
Mivégre nekünk ez az izgalom? Van valakinek erre válasza, vagy senki sem figyel ide, mert mindenki a tévére koncentrál? Talán épp most rajzoltak körbe egy vízihullát valamelyik tévéadón...
Mivégre nekünk ez az izgalom? Van valakinek erre válasza, vagy senki sem figyel ide, mert mindenki a tévére koncentrál? Talán épp most rajzoltak körbe egy vízihullát valamelyik tévéadón...
