Minden városra igaz az, hogy bármerre is jár az ember, lépten-nyomon falfirkákba - más néven graffitikbe - botlik. Sokszor a leghihetetlenebb helyeken lehet látni ezeket a műveket. De itt merül fel a kérdés: művészetről, esztétikai környezetszennyezésről, vagy rongálásról beszélhetünk ezek kapcsán? Szerintem ezt a kérdést nem lehet egyértelműen megválaszolni, de elgondolkodva, arra az álláspontra jutottam, hogy graffitik három nagy kategóriába sorolhatók.
Az első az, amiről az egész dolognak szólnia kéne. Valódi művészet és esztétikai élmény, esetleg némi hasznossággal is egybekötve, mint pl. ez a cégfelirat:
.jpg)
.jpg)
Aztán akadnak olyanok is amik ugyan illegálisan készülnek, ám mégsem zavarnak senkit, vagy legalább is keveseket. Gondolok itt a sínek melletti kerítésekre, elhagyott ipartelepek épületeire fújt színes ábrákra, feliratokra. Bár ez utóbbiak többsége olvashatatlan, túldíszített betűkből áll, valahogy mégis feldobják az adott környezetet.
Sajnos azonban, a graffitinek hívott műalkotások túlnyomó része valódi falfirka. Magán- és középületek falain, kukákon, buszmegállók oldalán, közlekedési eszközökön, stb. virító idióta, értelmetlen, gusztustalan feliratok, amelyek nem csak az említett dolgok értékét csökkentik, hanem azt az értéket is, amit a valódi művészként dolgozó graffitisek képviselnek.
Más vélemény? 
