Azt hiszem, mindenki számára ismerős az üres CD-ken, DVD-ken és memóriakártyákon díszelgő hologramos matrica. Ez igazolja, hogy az adathordozó után megfizették a jogdíjat. Utánajártam, mi is ez tulajdonképpen. A www.artisjus.hu oldal GYIK rovatában többek között a következőket találtam:
Miért kell fizetni az "üres" CD-k, DVD-k után szerzői jogdíjat?
A magáncélú másolatkészítést a szerzői jogi törvény viszonylag széles körben lehetővé teszi. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha azoknak a műveknek az alkotói, jogosultjai, amelyek a törvény alapján így másolhatóak, legalább részbeni kártalanításban részesülnek. A jog nem akarja a magánszemélyeket a másolatkészítések miatt folyamatosan ellenőrizni, ezért azokat kötelezi átalány jellegű fizetésre, akik olyan hordozókat gyártanak, forgalmaznak, amelyek lehetővé teszik a magáncélú másolatkészítést.
Ki köteles a jogdíj megfizetésére?
A hordozók gyártója, importőre, forgalmazója, és az a kereskedő, aki olyan hordozót forgalmaz, amelyre az előbbiek elmulasztották a jogdíj megfizetését.
Árusítható-e matrica nélküli CD, DVD, videokazetta?
Nem. Csak a matrica igazolja a jogdíj megfizetését. Ennek hiányában jogsértés történik, és az így árusító kereskedőtől is követelhető a jogdíj.
Vásárolhat-e magánszemély matrica nélküli CD-t, DVD-t?
Az a magánszemély, aki nem kereskedik a hordozókkal, nem felelős a jogdíj megfizetéséért. Azzal sem követ el szerzői jogsértést, ha matrica nélküli hordozókra - azaz olyan hordozókra, amelyekre nem fizették meg a jogdíjat - készít megengedett magáncélú másolatot. Kétségkívül megkárosítja azonban az alkotókat.
A fentiek egy részét röhejesnek, másik részét egyenesen jogsértőknek tartom. Azon csak mosolyogni tudok, hogy a megengedett magáncélú másolat készítése egyenlő az alkotók megkárosításával, ha Artisjus matrica nélküli adathordozóra történik. Ezek szerint, ha vásárolok egy eredeti műsoros CD-t, lemásolom, hogy azt használjam az autóban (azért, hogy ne az eredeti sérüljön), akkor kárt okozok. Ha ugyanezt az albumot PDA-n akarom hallgatni, és mp3-ként egy memóriakártyára másolom, szintén ez a helyzet. Pedig az eredeti CD megvételével megfizettem a jogdíjat, és minden egyebet. Azt gondolják talán, hogy az ember azért készít magáncélú másolatot, hogy egyszerre két CD-n hallgassa a zenét? Ráadásul a PDA esetében az albumot csak az említett módon lehet használni, mert a zenekarok nem szoktak műsoros memóriakártyákat piacra dobni.
Beszéltem erről egy úriemberrel, aki az Artisjus-nál dolgozott. Ő azzal védte az eljárást, hogy a jogdíjat nem a fogyasztó, hanem a gyártó, forgalmazó, kereskedő …stb. fizeti. De ne legyünk naivak! Ez egy költség, ami beépül a termék előállítási / beszerzési költségeibe, és ezen keresztül az eladási árba is. Így tulajdonképpen a végfelhasználó (=fogyasztó) fizeti meg az összeget.
Tegyük fel, hogy miután könnyesre röhögtem magam az Artisjus érvelésén, mégis belátom a károkozás tényét. Továbbá elfogadom azt is, hogy az illegálisan másolt zeneművek, filmek, szoftverek által okozott kárt valahogy enyhíteni kell. Ez esetben is van egy dolog, ami felett nem tudok napirendre térni:
Tegyük fel, hogy miután könnyesre röhögtem magam az Artisjus érvelésén, mégis belátom a károkozás tényét. Továbbá elfogadom azt is, hogy az illegálisan másolt zeneművek, filmek, szoftverek által okozott kárt valahogy enyhíteni kell. Ez esetben is van egy dolog, ami felett nem tudok napirendre térni:
Azzal, hogy ezt a díjat beépítik a termék árába, gyakorlatilag azt mondják ki, hogy mindenki, aki üres adathordozót vásárol, alkotókat akar megkárosítani, vagy illegális tevékenységet folytatni. De hol marad az ártatlanság vélelme? Miért mondanak előre ítéletet, és szabnak ki egy díjat, ami egyfajta büntetésként értelmezhető?
Számtalan helyzet létezik, amelynél a károkozás ill. a jogsértő tevékenység szóba sem jöhet. Erre példa az, amikor egy barátom születésnapi buliján készített digitális fényképeket kiírom egy CD-re. Az ilyen, és ehhez hasonló esetekben az üres adathordozón fénylő Artisjus matrica nem más, mint a vásárlókat ért rágalom bélyege.
