... s a fej nélküli lovag átsétált a parcellából a főútra. Pontosabban nemcsak fej nélküli, hanem komplett felsőtest nélküli, de láthatóan mindez nemigen zavarta a közlekedésben. S gyakorlatilag nem is lovag, inkább mozdonyvezető. Már közel 20 éve megpihenhetett volna fémkoporsójában, ha nem lett volna valaki. Így azonban folyamatosan forgolódott a szűk helyen, akárhányszor nevén nevezték. S szidták. S volt miért.
Szóval a főút poros szélén tántorgó alsótest csak haladt és haladt. A Hold fényeiben megragyogott szellemárnya, a kopaszra koptatott szellemkoponyával, a vézna szellemkezekkel, az össze-összeakadó lábakkal. Néhol komolyan meg kellett harcolnia egy-két kutyával, akik a lábszárcsontjára vetettek szemet. De ő nem adta magát. Belegondolt, egyszer aludt csak el mélyebben, s máris fejetlenségre ébredt. Talán az a két méter nincs is olyan mélyen. Hát így csak követte az út vonalát, lábtőcsontjai között néha megakadtak a kavicsok, amik aztán szörnyen törték volna a talpát, ha az érzések rég nem foszlottak volna már ki a testéből. Gondolta, a Köztársaság tér felé veszi az irányt, aztán megzavarodott egy, a szél által elésodort újság cikkétől. Hát eladták már, vagy csak kiköltöztek onnan? Most mitévő legyen? Legszívesebben jól megvakarta volna a feje búbját, de az nem volt a helyén. Mint ahogy a világ sincs a helyén. Ez egy ilyen kor. Először arra gondolt, hogy visszaszerzi, mit a betegség és a párttársak elvettek tőle, hogy újra elfoglalja helyét abban a különleges vonatfülkében. Hogy újra nagy lesz! Visszaszerzi koponyáját és felső testét, új ruhát varrat magának, majd visszaül az ország trónjára.
Aztán ahogy járkált a város kihalt utcáin, egyre jobban érezte a 21. század késő éjjeli lüktető mozgását, amitől egész idegenkedett. A sok óriásplakát, monnyonle, a www. feliratok... Az elé hordott újságból elég volt csak a címeket elolvasnia, hogy hátat fordítson a belvárosnak.
Így a kopott csontváz szép lassan visszaballagott a temetőbe, megkereste kihantolt sírját, majd visszabújt felvágott fémkoporsójába. Még morgott halkan: Én, ezeknek többé soha semmit! Magyar nép: vezessen inkább titeket a Gyurcsány meg az Orbán...
Azzal hasrafordult, hisz az elmúlt 18 évben háton volt kénytelen feküdni, és álomra hajtotta a fejét - valahol, messze a testétől, egy zsákszatyorban...
Szóval a főút poros szélén tántorgó alsótest csak haladt és haladt. A Hold fényeiben megragyogott szellemárnya, a kopaszra koptatott szellemkoponyával, a vézna szellemkezekkel, az össze-összeakadó lábakkal. Néhol komolyan meg kellett harcolnia egy-két kutyával, akik a lábszárcsontjára vetettek szemet. De ő nem adta magát. Belegondolt, egyszer aludt csak el mélyebben, s máris fejetlenségre ébredt. Talán az a két méter nincs is olyan mélyen. Hát így csak követte az út vonalát, lábtőcsontjai között néha megakadtak a kavicsok, amik aztán szörnyen törték volna a talpát, ha az érzések rég nem foszlottak volna már ki a testéből. Gondolta, a Köztársaság tér felé veszi az irányt, aztán megzavarodott egy, a szél által elésodort újság cikkétől. Hát eladták már, vagy csak kiköltöztek onnan? Most mitévő legyen? Legszívesebben jól megvakarta volna a feje búbját, de az nem volt a helyén. Mint ahogy a világ sincs a helyén. Ez egy ilyen kor. Először arra gondolt, hogy visszaszerzi, mit a betegség és a párttársak elvettek tőle, hogy újra elfoglalja helyét abban a különleges vonatfülkében. Hogy újra nagy lesz! Visszaszerzi koponyáját és felső testét, új ruhát varrat magának, majd visszaül az ország trónjára.
Aztán ahogy járkált a város kihalt utcáin, egyre jobban érezte a 21. század késő éjjeli lüktető mozgását, amitől egész idegenkedett. A sok óriásplakát, monnyonle, a www. feliratok... Az elé hordott újságból elég volt csak a címeket elolvasnia, hogy hátat fordítson a belvárosnak.
Így a kopott csontváz szép lassan visszaballagott a temetőbe, megkereste kihantolt sírját, majd visszabújt felvágott fémkoporsójába. Még morgott halkan: Én, ezeknek többé soha semmit! Magyar nép: vezessen inkább titeket a Gyurcsány meg az Orbán...
Azzal hasrafordult, hisz az elmúlt 18 évben háton volt kénytelen feküdni, és álomra hajtotta a fejét - valahol, messze a testétől, egy zsákszatyorban...
