Mostanában figyeltem fel a Blikk új reklámjára, ami egy kis körítéssel a következőket mondja:
-
”Egy őszinte világban nem lenne ránk szükség”
”Vége a képmutatásnak”
”Vége a képmutatásnak”
-
Maga a reklámfilm szerintem nem rossz. Rövid, egyértelmű, még talán viccesnek is mondható, és még az őszinteség magasztos eszméje is szárnyra kap benne.
Ami engem mégis zavar, az az, hogy a két szlogent végiggondolva, ez a reklám önmagának mond ellent. A fentiek szerint egy a hazug világban az embereknek Blikket kell olvasniuk, hogy megtudják az igazságot. Mivel elég sokan veszik ezt a napilapot – mert minden bizonnyal szükségük van rá – teljesen egyértelmű, hogy nem őszinte világban élünk. Persze ezt nem csak ebből tudjuk, de ez most más kérdés. De akkor miért mondják, hogy vége a képmutatásnak? Hiszen, ha vége lenne, az azt jelentené, hogy a világ őszinteségi rohamot kapott. Ebben az esetben viszont nem lenne szükség a Blikkre, és a reklámra sem.
Összegezve, ebből az derül ki, hogy a Blikk igazmondása nem más, mint képmutatás. Vagy hogy is van ez?
