Most szerda van, 2007. évünk július havának 25. napja. Pénteken 20-a volt. Azt hiszem, öt napra volt szükségem, hogy megemésszem magamban a történéseket.
Mert ha az ember fia 23 éves, akkor mi dolga legyen egy nyári péntek estén? Teljesen logikus, hogy a kedvesével sétáljon egyet a Balaton-parton, esetleg a haveroknak kérje ki a sört valami szabadtéri szórakozóhely pultjánál, vagy pedig éppen készüljön felölteni a munkaruhát az éjszakás árutöltő munkakörben valami multinál. A kedves hasonló korú, mint az ember fia. A szórakozóhelyen általában egy korosztály szórakozik egyszerre. A multiknál az éjszakás árutöltők között nagy számban vannak fiatal, nyári munkát végző diákok.
És múlt péntek óta rájöttem, hogy lehet máshogy is eltölteni egy nyári péntek estét. Bepattanni a kocsiba egy Veszprém megyei kisvárosban, felkocsikázni Budapestre, és ott átélni egy akkora élményt, ami valószínűleg soha többé nem lesz átélhető. Lehet nézni onnan, hogy milyen dolog már huszonévesen azzal tölteni a péntek estét, hogy 70 éves papáknak csápolunk? De lehet nézni onnan is, hogy része voltunk annak a 45ezer emberből álló tömegnek, amelyik élvezhette a Bigger Bang-et, a Rolling Stones magyarországi cirkuszát.
Nem is tudom, hogy a katartikus színpad, maga az együttes, vagy inkább az emberáradat volt a leglenyűgözőbb. Azt hiszem, mindhárom egyszerre. Kellett ehhez a négy emeletnyi magas díszlet, középen a kifutóval, melyen éjjel a Papák leereszkedtek a tömegbe, és úgy zenéltek, hogy a tömeg ténylegesen 360 fokban vette körbe őket. És kellett még természetesen Jagger, Richards, Woods is, akik piásan, bagósan, ráncos arccal, és összeaszott kezekkel olyan produkciót mutattak be közel a hetvenhez, mely egy életre emlékezetessé tette azt az estét. És kellett persze a közönség is, amelyik végigállva a hőséget, örülve a repülő vizeszacskóknak, elképesztő lendülettel eggyé forva őrjöngött a Stones-nak. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lelátó is megtelt emberekkel, amit viszont nem értek, hogy hogy lehet végigülni egy két órás megakoncertet? Mindegy, ő bajuk.
Satisfaction - azt hiszem, pénteken megtörtént. Tűzijátékkal, rengeteg jó zenével, ugráló vénekkel a színpadon, és azzal a közös érzéssel, hogy együtt láttuk gördülni a köveket. Magasra tették a lécet a fiúk, minden tapsot megérdemeltek.
A végére még annyit, hogy a történet úgy lesz kerek, ha elmesélem, hogy a negyed 10-kor kezdődő koncertre délben lett meg a jegy. Emiatt bocs azoknak, akik már 3 hónapja tülekedve jutottak csak a jegyükhöz :-)
Mert ha az ember fia 23 éves, akkor mi dolga legyen egy nyári péntek estén? Teljesen logikus, hogy a kedvesével sétáljon egyet a Balaton-parton, esetleg a haveroknak kérje ki a sört valami szabadtéri szórakozóhely pultjánál, vagy pedig éppen készüljön felölteni a munkaruhát az éjszakás árutöltő munkakörben valami multinál. A kedves hasonló korú, mint az ember fia. A szórakozóhelyen általában egy korosztály szórakozik egyszerre. A multiknál az éjszakás árutöltők között nagy számban vannak fiatal, nyári munkát végző diákok.
És múlt péntek óta rájöttem, hogy lehet máshogy is eltölteni egy nyári péntek estét. Bepattanni a kocsiba egy Veszprém megyei kisvárosban, felkocsikázni Budapestre, és ott átélni egy akkora élményt, ami valószínűleg soha többé nem lesz átélhető. Lehet nézni onnan, hogy milyen dolog már huszonévesen azzal tölteni a péntek estét, hogy 70 éves papáknak csápolunk? De lehet nézni onnan is, hogy része voltunk annak a 45ezer emberből álló tömegnek, amelyik élvezhette a Bigger Bang-et, a Rolling Stones magyarországi cirkuszát.
Nem is tudom, hogy a katartikus színpad, maga az együttes, vagy inkább az emberáradat volt a leglenyűgözőbb. Azt hiszem, mindhárom egyszerre. Kellett ehhez a négy emeletnyi magas díszlet, középen a kifutóval, melyen éjjel a Papák leereszkedtek a tömegbe, és úgy zenéltek, hogy a tömeg ténylegesen 360 fokban vette körbe őket. És kellett még természetesen Jagger, Richards, Woods is, akik piásan, bagósan, ráncos arccal, és összeaszott kezekkel olyan produkciót mutattak be közel a hetvenhez, mely egy életre emlékezetessé tette azt az estét. És kellett persze a közönség is, amelyik végigállva a hőséget, örülve a repülő vizeszacskóknak, elképesztő lendülettel eggyé forva őrjöngött a Stones-nak. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lelátó is megtelt emberekkel, amit viszont nem értek, hogy hogy lehet végigülni egy két órás megakoncertet? Mindegy, ő bajuk.
Satisfaction - azt hiszem, pénteken megtörtént. Tűzijátékkal, rengeteg jó zenével, ugráló vénekkel a színpadon, és azzal a közös érzéssel, hogy együtt láttuk gördülni a köveket. Magasra tették a lécet a fiúk, minden tapsot megérdemeltek.
A végére még annyit, hogy a történet úgy lesz kerek, ha elmesélem, hogy a negyed 10-kor kezdődő koncertre délben lett meg a jegy. Emiatt bocs azoknak, akik már 3 hónapja tülekedve jutottak csak a jegyükhöz :-)