Ez nem jött össze!
Na jó, inkább kezdem egy személyes indíttatású dologgal. Én aztán tényleg nem szeretem a focit. Apám fájlalja is, ő nagy focista volt, csak saját földhöz ragadtságán múlott, hogy nem került el Győrbe az NB 1-be. Szóval vesztettünk. Harmadjára indultunk el az Eb-rendezési pályázaton, és megint bebuktuk. Az utolsó egy hétben figyeltem fel az eseményekre, és kezdett érdekelni. Hisz gondolkodó ember belelátta a lehetőséget. A hatalmas hírverést, a más által összehozott, de rólunk, Magyarországról szóló marketingtevékenységet, a verseny miatt szükséges infrastrukturális fejlesztéseket, melyek nagy többsége nem csak az EB-re készül, és így tovább. De bebuktuk.
Volt három végső pályázat: Olaszországé - akik annyira tisztában voltak azzal, hogy ők nyerik a rendezés jogát, hogy nem is foglalkoztak az egésszel; Lengyelország-Ukrajna - akik amit tudtak, kihoztak magukból, de igazából a kutya nem gondolt rájuk, mint nyertesekre; és Magyarország-Horvátország - akik szívüket-lelküket beleadták a pályázatba, akik a legjobb munkát adták át az UEFA-nak, akik egyedülálló filmet mutattak be. Aztán mégsem ez a két nép nyert. Na, aztán én további okfejtésbe nem szeretnék bonyolódni, megteszik majd helyettem ezt az okosok. Már most hallottam, hogy az MLSZ valakije maffiaüggyel magyarázza a lengyel-ukrán pályázat első helyét. Hát ha így van, akkor legalább nekik van egy olyan maffiájuk, amelyik EB-pályázást visz haza. S, hasonló gondolatsíkon továbbgondolva az egészet: ezek szerint az ukrán maffia veri az olasz maffiát. Vagy azok aludtak? Vagy lesz még ezután vendetta???
Sajnálom, hogy így alakult. Van két nép, két szomszédos nép, amelyik békében tudnak egymás mellett élni, és ezt erősíti az a tény, hogy az egyik nép a magyar; ez a két nép összehoz egy nagyszerű pályázati anyagot, hónapokon, éveken keresztül dolgoznak rajta, terveznek, autópályát építenek a két ország között, látogatják egymást, fonódnak szorosabbra a nemzeti szálak - és akkor jön április 18-a, és megrendülten hazarepülnek Cardiff-ból. Bár elbuktuk, ezt is, én azért azt mondom: szép volt fiúk! Az ukrán maffiát meg majd legyőzzük valahogy, mondjuk Suzuki Swift-ekkel, jurtákkal, betyárokkal...
Valahogy, de egyszer már győzni fogunk!
Na jó, inkább kezdem egy személyes indíttatású dologgal. Én aztán tényleg nem szeretem a focit. Apám fájlalja is, ő nagy focista volt, csak saját földhöz ragadtságán múlott, hogy nem került el Győrbe az NB 1-be. Szóval vesztettünk. Harmadjára indultunk el az Eb-rendezési pályázaton, és megint bebuktuk. Az utolsó egy hétben figyeltem fel az eseményekre, és kezdett érdekelni. Hisz gondolkodó ember belelátta a lehetőséget. A hatalmas hírverést, a más által összehozott, de rólunk, Magyarországról szóló marketingtevékenységet, a verseny miatt szükséges infrastrukturális fejlesztéseket, melyek nagy többsége nem csak az EB-re készül, és így tovább. De bebuktuk.
Volt három végső pályázat: Olaszországé - akik annyira tisztában voltak azzal, hogy ők nyerik a rendezés jogát, hogy nem is foglalkoztak az egésszel; Lengyelország-Ukrajna - akik amit tudtak, kihoztak magukból, de igazából a kutya nem gondolt rájuk, mint nyertesekre; és Magyarország-Horvátország - akik szívüket-lelküket beleadták a pályázatba, akik a legjobb munkát adták át az UEFA-nak, akik egyedülálló filmet mutattak be. Aztán mégsem ez a két nép nyert. Na, aztán én további okfejtésbe nem szeretnék bonyolódni, megteszik majd helyettem ezt az okosok. Már most hallottam, hogy az MLSZ valakije maffiaüggyel magyarázza a lengyel-ukrán pályázat első helyét. Hát ha így van, akkor legalább nekik van egy olyan maffiájuk, amelyik EB-pályázást visz haza. S, hasonló gondolatsíkon továbbgondolva az egészet: ezek szerint az ukrán maffia veri az olasz maffiát. Vagy azok aludtak? Vagy lesz még ezután vendetta???
Sajnálom, hogy így alakult. Van két nép, két szomszédos nép, amelyik békében tudnak egymás mellett élni, és ezt erősíti az a tény, hogy az egyik nép a magyar; ez a két nép összehoz egy nagyszerű pályázati anyagot, hónapokon, éveken keresztül dolgoznak rajta, terveznek, autópályát építenek a két ország között, látogatják egymást, fonódnak szorosabbra a nemzeti szálak - és akkor jön április 18-a, és megrendülten hazarepülnek Cardiff-ból. Bár elbuktuk, ezt is, én azért azt mondom: szép volt fiúk! Az ukrán maffiát meg majd legyőzzük valahogy, mondjuk Suzuki Swift-ekkel, jurtákkal, betyárokkal...
Valahogy, de egyszer már győzni fogunk!
