Az idősek és fiatalok között szinte állandó a súrlódás. Ennek egyik színtere a tömegközlekedéshez kapcsolódik.
Nézzünk egy kicsit a dolgok mélyére, mi is a konfliktus okozója? A buszokon, vonatokon, és egyéb tömegközlekedési eszközökön általában nincs elég ülőhely. Azaz nem is az ülőhely a kevés, hanem az utasok száma sok. Helyi közlekedésnél ez még nem is akkora probléma, azonban távolsági járat esetén ez elég kellemetlen tud lenni, hiszen sok utas kényszerül arra, hogy állva utazzon akár több órán keresztül.
Konfliktus akkor adódik, amikor az időseknek nem jut ülőhely. Ők ugyanis elvárják a fiataloktól, hogy adják át a helyüket. Az illem ugyan tényleg ezt kívánja, de vajon ezt mindig figyelembe kell venni? Úgy gondolom, egy fiatal is lehet nagyon fáradt, fájhat a dereka, lába, vagy bármije, ami miatt szinte képtelen állva végigutazni a távot. Ez persze az idősekben fel sem merül, és egyből egy utolsó bunkónak titulálják az illetőt, sőt rögtön az egész ifjúságot. Pedig a szóban forgó fiatal ebben az esetben tulajdonképpen nem csinál mást, csak saját egészségét előtérbe helyezi egy idegenével szemben.
Konfliktus akkor adódik, amikor az időseknek nem jut ülőhely. Ők ugyanis elvárják a fiataloktól, hogy adják át a helyüket. Az illem ugyan tényleg ezt kívánja, de vajon ezt mindig figyelembe kell venni? Úgy gondolom, egy fiatal is lehet nagyon fáradt, fájhat a dereka, lába, vagy bármije, ami miatt szinte képtelen állva végigutazni a távot. Ez persze az idősekben fel sem merül, és egyből egy utolsó bunkónak titulálják az illetőt, sőt rögtön az egész ifjúságot. Pedig a szóban forgó fiatal ebben az esetben tulajdonképpen nem csinál mást, csak saját egészségét előtérbe helyezi egy idegenével szemben.
Más a helyzet, ha egy teljesen egészséges, életerős fitt, … stb. fiatalról beszélünk, akinek nem okozhat problémát az a néhány óra álldogálás. Ebben az esetben az emberek többsége azon az állásponton van, hogy alapvető elvárás az illemszabályok betartása. Viszont, ha már illemről beszélünk, vizsgáljuk meg a másik oldalt is.
Köztudott, hogy a 65 év felettiek nem fizetnek az utazásért, mert az Állam átvállalja a költségeiket. Effektív ajándékba kapják az utat. Ne hanyagoljuk el azt a tényt, hogy ezzel kapcsolatban is létezik valamiféle illemszabály, amely ráadásul már régebb óta jelen van, olyannyira, hogy már szólássá vált. Mindenki számára ismerősen hangzik:
Ajándék lónak ne nézd a fogát!
Ajándék lónak ne nézd a fogát!
Az adott szituációra vetítve ez így értelmezhető:
Ha már ingyen utazol, ne reklamálj, ha nem tudsz leülni!
Ha már ingyen utazol, ne reklamálj, ha nem tudsz leülni!
Akkor most melyiket kell figyelembe venni e két egyenrangú tényező közül? Véleményem szerint az időseknek igen is jár a megkülönböztetett figyelem, de csak addig a pillanatig, amíg nem élnek vele vissza. Megszokott esemény, hogy T. idős utastársunk későn érkezik, és mindenkin átgázolva furakodik előre a sorban. Mindezt – az egyébként bunkó magatartást – azon a „jogcímen műveli, hogy jár neki az ülőhely, mivel ő öreg. Aztán, ha mégsem sikerül neki, akkor meg jön a hőbörgés a bunkó fiatalokról. Ez pedig már szerintem visszaélés.
Megtehette volna azt is, hogy időben érkezik, besétál az elővételi pénztárba és megváltja a 0 Ft-os menetjegyet. Ezzel egyrészt teljesen jogosan reklamál, hogy le akar ülni, mert helyre szóló jegye van, másrészt elősegíti, hogy mentesítő járatot indítsanak. Ha ugyanis már indulás előtt elfogynak a jegyek, és még mindig sok utas áll a kocsiállásoknál , akinek még nincs jegye, be szoktak állítani még egy buszt. Így van arra esély, hogy mindenki viszonylag kényelmesen utazzon.
Nem értem, hogy miért kell gyakran bunkónak és önzőnek lenni, csak azért mert valaki idős.
